A dánoké a boldogság országa? – Egy meglehetősen szubjektív bevezető Dániához

Amikor Dániába költöztem, mindennap azzal szembesültem, hogy a „dánok boldogok” klisé nem csupán mítosz. Folyamatosan azon töprengtem, vajon mi lehet az oka az általuk „hyggelig”-nek nevezett kiegyensúlyozott, optimista boldogságnak, ami lépten-nyomon körülveszi az embert. Az biztos, hogy nem az időjárásnak örülnek ennyire!

Az elmélet, amit végül felállítottam magamban nem törekszik a teljes igazság feltárására, azt talán ebben az elemzésben lehet fellelni, csupán a saját tapasztalataimat és rálátásomat szeretném megosztani. Úgy tűnik számomra, hogy a majdhogynem mesébe illő társadalmi mutatók (Dánia 1973 óta folyamatosan az Eurobarometer élén áll) egy olyan egyedi egyensúlyra épülő társadalmi rendszernek az eredményei, amely három, első pillantásra egymást kizáró, elemre épül: monarchia, szabadpiaci gazdálkodás és társadalmi szolidaritás.

Ránézésre Dánia lehetne az ellentmondások földje: hogy állhat a világon leginkább egyenlőségre törekvő társadalom fölött egy királyi család? Hogyhogy nem korlátozták a nagyvonalú társadalmi háló kiépülését a liberális gazdaságpolitikai eszmék? Vagy fordítva, hogyhogy a társadalmi egyenlőség elve nem akadályozta meg a szabadpiaci gazdálkodás kialakulását? És a kérdések sora folytatható lenne.

Happiness index_Denmark

Source: The Economist

Anélkül, hogy túl mélyre merülnénk a jóléti állam kialakulásának történetében (ami például itt olvasható), biztonsággal jelenthetjük ki, hogy a dánok (és a skandináv államok általában) megtalálták a járható középutat a gazdasági növekedés és a társadalmi felelősségvállalás közt. Ez még a jelenlegi kormány összetételében is meglátszik: néhány kisebb párt mellett, a szociáldemokrata párt 47 képviselője a társadalmi jólétért és szolidaritásért küzd, míg a liberális párt pontosan 47 képviselője a piac liberalizációjáért és az állami beavatkozás minimalizálásáért dolgozik. Azonban az is biztos, hogy Dánia nem maga a testet öltött szocialista utópia, hiszen a Forbes magazin nemrégen a világ befektetésre legalkalmasabb országának választotta, illetve Sean McElwee, amerikai társadalomkutató is arról beszélt, hogy Dánia jobb eredményeket ért el az amerikai álom megvalósításában mint Amerika, mivel az ország jó néhány kapitalista reformot is sikerrel vezetett be. Ezen kívül még a hagyományosan nagyon erős szakszervezetek – amelyek kiemelt szerepet játszottak a jóléti állam modelljének kialakításában – is beleegyeztek a nemrég bevezetett „flexicurity” rendszerbe, amelynek köszönhetően a gazdasági hatékonyság növelése érdekében a cégek gyorsan és könnyen át tudják strukturálni a humán erőforrásaikat.  Való igaz persze, hogy a „liberalizáció vesztesei” egy erős és hatékony társadalmi hálóra landolnak, amely a munkanélküli segély mellett képzésekkel és tanácsadással is segíti őket a munkaerőpiacra való visszalépésben. „Végső soron egy közgazdaságtani kompromisszumról beszélhetünk”, mondja a Danske bank vezető közgazdásza, Steen Bocian, „Valószínűleg a jövedelmi különbségek növekedésének árán a dán gazdasági növekedés lehetne nagyobb is, de hogy ez mennyire kívánatos, az politikai kérdés.” (A Guardian itt részletesebben is beszél ennek a kompromisszumnak a hátulütőiről.)

Ez a jövedelmi különbség az egyike annak a három sajátos jellemzőnek, amelyre fel szeretném hívni a figyelmet. Az vitatható, hogy ezek tünetek vagy kiváltó okok, az viszont tagadhatatlan, hogy kiemelt szerepet játszanak a „dán boldogság” gyökereinek felkutatásában.

DanishSchool

 Kiegyensúlyozott jövedelemkülönbségek és társadalmi szolidaritás. Az első észrevétel, amelyet minden autóimádó Dániába érve meglát, az a luxusautók feltűnő hiánya. A dánok megrögzötten hisznek a társadalmi szolidaritás értékében és ennek elérése érdekében a leghatékonyabb eszközük a kiegyensúlyozott bértábla használata, amely alapján Bernie Sanders amerikai szenátor szerint ugyan meglehetősen nehéz Dániában meggazdagodni, de mindenkit megóvnak attól, hogy mélyszegénységbe süllyedjen. A kiegyensúlyozott jövedelemkülönbség annyira mélyen gyökerezik a dán kultúrában, hogy a legtöbb nemzeti közvélemény-kutatás végzettség és foglalkozás szerint osztja fel a társadalmat különböző csoportokra a más országokban bevett jövedelem-alapú kategorizálás helyett.  Természetesen a helyzet nem mindig volt ennyire fényes mint manapság, amikor Dániát gyakran emlegetik a sikeres gazdasági teljesítményt a társadalmi igazságossággal összehangoló ország iskolapéldájának (itt az egyik legalacsonyabb a Gini-index 24,8%, amely az Egyesült Államokban 37,8%, Magyarországon pedig 27,5%), de ez a tanulmány már részletesen feltárta a jövedelemkülönbség változását a történelem során, így erre most nem térnék ki.

DanishSchool_2

Egyenlőség-alapú társadalom.  A kiegyensúlyozott jövedelemkülönbségek és a társadalmi szolidaritás az egyenlőség-alapú társadalom felfutását hozza magával. Annak ellenére, hogy Dánia alkotmányos monarchia (ráadásul a legrégebbiek egyike!) nagymértékben különbözik a többi monarchiától.  A királyi család vagyona nem található meg a kevesebb, mint ötven ma is létező monarchia vagyonát rangsoroló lista első tizenöt helyén és a királyi család tagjai gyakran biciklivel viszik a gyerekeiket az állami bölcsődébe, óvodába. A Pennlive beszámolója alapján pedig a miniszterelnököt gyakran lehet látni, ahogy a koppenhágai otthona előtt havat lapátol.  Meglepő módon – vagy ez csak egy nem-dán számára meglepő – ezek a példák nem csupán egy színjáték részei; a dánok igazán szerények és mélyen hiszen az egyenlőségben, ami talán szoros összefüggésben áll az általános boldogságukkal.

DanishSchool_3

Adózási kedv. Jó néhány A legtöbb országban egy dolog biztosan boldogtalan eseménynek számít: a kötelező adófizetés. Nem annyira Dániában, amely a világ egyik legmagasabb adókulcsával rendelkezik, mégis az emberek hatvanhat százaléka megfelelőnek érzi a befizetendő adó mértékét, sőt, több mint tíz százaléka úgy gondolja, hogy nem fizet eleget. Mindez 57%-os jövedelemadó és 25%-os ÁFA mellett! Sharmi Alberchtsen, Dániában élő amerikai újságíró bejegyzése árulkodik az adózási kedv kapcsán tapasztalható kulturális különbségekről: „A legtöbb dán úgy gondolja, hogy megtérül a befizetett adója – hiszen használja az egészségügyi rendszert, a tandíjnélküli (egyetemi) oktatást, munkavállalási juttatásokat stb. Én csak akkor érezném azt, hogy megfelelő mértékben megtérült a tíz év alatt befizetett adóm, ha öt gyerekem lenne és mindannyian orvosi egyetemre akarnának járni.” Mit kezdenek ezzel a helyzettel a dánok? Joviálisan viccelődve megállapítják, hogy három és fél napot dolgoznak az államnak és másfelet saját maguknak…

Tehát Dánia lenne a Boldogság Országa? Nem ennek a túlzó következtetésnek a levonása volt a szándékom, hiszen azért hallhatók kétkedő vélemények a rendszer fenntarthatóságát illetően vagy az aggasztóan magas öngyilkossági arányról és az antidepresszánsok túlzott fogyasztásáról. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a dán boldogság valódi és nagymértékben köthető a társadalmi szolidaritáshoz, az egyenlőséghez és a méltányossághoz. Ugyanakkor abban is bízok, hogy vannak olyan elemei a rendszernek, amelyek más társadalomba átültetve is szép eredményeket hozhatnak. Talán megérne egy próbát?

Benczi Linda Szerzőnk Benczi Linda, az MCC NK-szakirány hallgatója, aki jelenleg Dániában tanul a Dél-Dániai Egyetemen (University of Southern Denmark) Comparative Public Policy and Welfare Studies mesterszakon.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>